Az van, hogy attól, hogy ez eddig lehet nem volt nyilvánvaló a zen-taxi olvasóinak, én még autóbuzi vagyok, csak csendes. Ugyebár volt Csajkám (Meteo filmbe kerül), és Wartburggal mentünk 86-ban Moszkvába, ez szerintem elég ízelítőnek. Szoktam én olvasni a Totalcart, bár bevallom, nézni jobb volt, amikor még Winklerék a tévében tolták. Nekem relaxáció délutánonként bármi autóberhelős tévéműsorra elaludni.
Most meg az a helyzet, hogy napok óta lesem a Belsőség blogot, hogy mi a stájsz, mert Csikós Zsolt végülis bevállalta, hogy elmegy Domsjőbe az autóért. Bár az elején hezitált rendesen. Érdemes követni a visszautat is, naponta többször frissül a blog ott. Alakult Facebook csoport is, és gondolom a történet nem fog itt megállni.
Ami számomra érthetetlen, az két szóval a készületlenség és az érzéketlenség. Egyrészt persze mondhatni lehetett volna hamarabb, profibban készülni az útra, hisz mégiscsak egy autós újságíró az, aki utazik, tehát mögötte egy szerkesztőség, meg az index.hu úgyhogy csak-csak össze lehetett volna ezt úgy legózni, hogy készüljön róla egy útifilm. Miért? Mert ritkaság, hogy pár őrült elmegy a sarkkörig szinte és álmot valósít meg. Nem csak a magáét, hanem picit a miénket is. De folytatom: az érzéketlenség a szponzorok részéről jelentkezik, és ez a durvább. Fel se foghatom.
Ma, amikor az autópiac olyan, amilyen, sorra dőlnek be a kereskedések, forgalmazók, gyárak és komplett márkák szűnnek meg, elég fura, hogy egy marketing zseni se akadt a Mercedesnél, aki időben ébredve ráérzett volna, milyen aranybánya a sztori. Ugyanis nem csak arról van szó, hogy Csikósék őrültek. Ez egy márka legendája is lehetett volna. És garantálom, hogy lett volna nem egy olyan ember, akire hatással lett volna az, ha egy ilyen filmet lát, ha egy ilyen beszámolót kap, nem blogpostként – minden tiszteletem azoké, akik ezt heroikusan most is nyomják a neten – hanem ahogy illik.
Garantálom, hogy mondjuk az angoloknál az ottani autós újság nem hagyta volna lefutni ezt ennyire zsebből szervezve, ahogy egészen biztos a helyi köztévé is forgatta volna, és megszületett volna akár egy sorozat is, mert ezek a témák azok, a hétköznapi hősök, akik mozgatják a nézőket, akik lelkesítenek. És ez most itt el lett kefélve. Nem kicsit, nagyon. Az fontos, hogy az Opel végül adott egy autót az útra, és legalább ők ennyire voltak jófejek is, de mondom, az autós marketing bukása ez a történet nekem. Mert kérdem én, egy Győzike miért kap szponzorautót, amit aztán zsírparasztként üt-vág, vagy más celebnek miért járnak ezek a kiváltságok, amikor az ilyen szponzorációnak a megtérülése zéró. Egy szakmai vonalon működő helyzet, ami tudható volt előre, hogy embertömeget fog vonzani, bizony mivel szakterepen zajlik, garantált siker lett volna.
Na, mindegy, hajrá Csikós, aztán remélem, valami képanyag lesz azért valahogy valakitől valamikor. ;)

Ez most nem lesz túl hosszú bejegyzés. Nyugi. Új szokás, mindenki, boldog és kevésbé boldog nyugizik. Nyugi! Így. Pótolni akar ez valamit, az biztos, de rettenetes. Nyugi. Nem tudom, belőlem azt hozza ki, hogy lekevernék egy pofont annak, aki írja. Nagyot. Mert ez csak írásban működik, élő beszédben nem szokás még, gondolom ez abból is adódik, hogy a nyugi rövidíti a kommunikációt. Nyugi, nálam a megfejtés, nyugi, hülye vagy, nyugi, ne aggódj. Nyugi. Lehet, hogy én ezt nem akarom elfogadni, és a nyugizókat verbálisan fenyítsem?

Ez nem lesz túl hosszú post. Ma voltam vásárolni az Árkád Interspar üzletében. Nem szokásom oda járni. Ha választhatok, Cora, esetleg Metro, nagybevásárlásra. Eddig a legalja a Tesco volt. Szutyok, alacsony minőség, és fapofák az eladók. Na, ezt sikerült ma az Intersparnak alulmúlnia. Egyrészt drága. Szemtelenül drága. Másrészt nincs mandarin, mi az, hogy nincs mandarin? Harmadrészt ami van, itt is közé van csempészve a rohadt. Ráadásul úgy vannak világítva a termékek, húsok és zöldségek is, hogy nem színhelyesek az áruk, hanem minden lehetőleg háromszor színesebbnek hat. Amíg haza nem viszed. De ez csak a felhozatal.

Az áruház mint egy kupleráj. Semmi logika, minden össze-vissza van elhányva, hihetetlenül trehány az egész. Eladót nem találsz, ha igen, az nem ért a szakmájához. Az a kérdés, hogy hol találok laktózmentes sajtot, szerintem nem magas matek. Látszik, nem is érti. Laktózmentes? Aztán mutat fűszeres sajtokat. Ráhagyom, megköszönöm, bogarászom magam. Az italos résznél is megismétlődik ez, kérdezem, hol van áfonya szörp. Erre fekete szedret ad. Hogy ez az. De a csúcs a pénztáros. Fa arc. Köszönök neki – én, a vevő – nem hogy ő köszönne előre, nem, vissza se köszön. Látszik, a leolvasót se tudja kezelni, középkorú nő, két kezén kézilabdás kötés. Szegénynek fáj biztos. De leginkább az fájhat neki, hogy itt kell lennie. Dolgozni. A processzus alatt egy szó se, semmi, nincs kommunikálás, mint egy biorobot, pontosabban, mint egy 1.0-ás biorobot, mert a tempója idegesítően lassú. És annyi esze nincs szegény párának, hogy ha odatettem a zacskót, azt valószínű azért tettem, mert abba akarok pakolni. Nem, a zacskó úgy a vége felé lesz blokkolva csak, addig gyűlik a holmi. Bezzeg a Coraban bele is pakolják a vásárolt árukat a szatyorba, neked csak a kocsidba kell pakolni. Itt nem, dehogy. Semmi. Embertelen, színvonaltalan, rossz.

Ne vásárolj semmiféle Sparban, de Intersparban az Árkádban főleg ne. Bosszantó.

A számtech brigád alma fanatikus részlege hetek, mit hetek, hónapok óta lázban égett, hogy mit hoz Jobs a hegyről. Józsi a plasztikon írt is erről elég sokat, jókat, mérsékelt evangelista módon. Ott is írtam kommentben, hogy jó lenne, ha valaki tárgyilagosan megfejtené, mi ez, mire jó, kinek, miért. Egyelőre a sok szorgos hívő miatt sem egyszerű még ezt letisztázni, mert ahogy olvasom az apple blogokat, bizony a sok lúd győzi a malacot rendesen, alig lehet hallani a lelkes maci rajongóktól bármi más véleményt, olyan hangos az öröm.
Én se fogom megmondani, mire jó. Azt látom, mire nem.
- Nem telefon, bár lesz benne 3G, igaz, valami Apple újítással, Jobsék megint diktálnak az iparnak is.
- Nem laptop, alkalmatlan mindenféle munkára, tehát nem munkaeszköz.
- Önmagában nem zenelejátszó, sajna az Apple cuccokhoz nem a Bang & Olufsen gyárt hangszórót. Igaz, van rajta 3.5-ös jack.
- Nem könyvolvasó. Mert ahhoz nem LED kijelző kell, ugyanis van már rá jobb megoldás, ezen a piacon egyelőre nem tényező az iPad ellenére sem az Apple.

Azt írják sokan, milyen jó ez, mert vihetik az ágyba. Nos, azon kívül, hogy egyelőre nem tudható, nincs tapasztalat, ez mennyire fogja leégetni a tökünk szőrét, még egy dolgot mondanék erre. A laptop annyiban jobb az ágyban, mert van a billentyűzet rész, és van a kijelző, és e kettő oly szöget képes bezárni, ami miatt nem kell kézzel tartanom a kütyüt, akár a hasamon, akár a paplanon van az eszköz. Ezt a dolgot viszont fogni kell, vagy térddel támasztani, vagy nem tudom, hogy a rajongók hogy fogják ágyban használni? Oké, valahogy passzívan lehet valamit, de mondjuk ha neten van és kontentot tolna, ahogy Józsi szokta mondani, vagy csak írna vele egy levelet, vagy akármit, amihez írni kell, akkor mi van? Ágyban hogy írsz ezen? Kényelmes nem lesz, garantálom.

Nincs multitaszk, nincs USB, nincs kártyaolvasó – Jobs megint saját utat vág a bozótkésével, és reméli, hogy van annyi fanatikusa, akik követik, akkor is, ha közben ok nélkül kell lemondaniuk szolgáltatásokról. Az mellékes, hogy már most is vannak olyan megszállottak, akik szerint kifejezetten jó, hogy nincsenek csatlakozók. Angeldaynál érdekes populáció szólal meg néha, az biztos. :)

No, szóval én nem leszek célközönség, ez kiderült. Mi a bajom akkor, hogy írok róla egyáltalán? Annyi csak, hogy megint idő, energia és pénz vonódik el attól a vonaltól, ami miatt én az Apple gépeire váltottam anno. Egyre messzebb kerülünk a professzionális iránytól, a konzumidióták kiszolgálása felé. Vagyis bármi szép is az apple termékvonal, bármennyire is jó volt ez a cég jó darabig arra, hogy a profi kép és film munkásoknak vasat adjon a kezei alá, sajnos most már csak és kizárólag az OSX az, ami elviszi a hátán ezt az egész hóbelevancot a profi felhasználásnál, mert a vasak ugyanúgy kínában készülnek, ugyanazokból a közép, sőt néha alsó kategóriás alapanyagokból, és a termékek bizony meghibásodási rátában se verik le a többieket. Megyünk a gagyi felé. És az a fő baj, hogy az utóbbi két Apple oprendszer, a 10.5 Leopard és a 10.6 Snow Leopard mindkettő sokkal inkább lett parasztvakítás, és bőven hordoznak alapvetően a használatot lehetetlenné tevő hibákat, szóval ha megpiszkáljuk, jóllehet hogy az oprendszer is már csak a múlté, hogy vinné a balhét.

Emberek, milyen a windows 7? Még mindig hülyének nézi a usert? Még mindig 1000 felesleges kérdés? Még mindig installálás hegyek? Még mindig szar, na? Mert ha nem, lehet, hogy fontolgatni kezdek.

kezdek átállni éjszakai életből nappaliba. nem zökkenőmentes, mert a környezetemben is úgy ismernek régóta, hogy éjjel élek, az meg, hogy nappal mi van, főleg délelőtt, keveseknek szúrt szemet eddig. vagyis akik éjjeli embernek ismertek, most talán furcsán néznek, vagy akár még haragudhatnak is, hogy újabban nem vagyok skype-on, nem írok éjjel levelet – ez van kérem, a dolgok változnak. 10 után már exponenciálisan csökken az esélye, hogy ébren találsz.