A szóvicc azért van a címben, mert jól jellemez egy helyzetet, azt, amikor a lustaság gyűlik kupacba, vagyis magam számára a mondanivaló lényege, hogy kell takarítani, magad uram alapon, mert a sok kis takarítás kevésbé nehéz, mint az egy nagy. Ez amiatt időszerű, mert az ebédlőből a nappaliba költöztettem a rádióstúdiónkat. Tehát a sulirádió vasárnaptól már új helyről ad.

Ez sok mindent magával vonzott. Egyrészt azt, hogy a polcok is helyre kerültek, rend van, amit januárban akartam megcsinálni, most kész lett. Persze a háló, a dolgozó, a nappali mellett a fürdő is kész – hátra még a másik háló, az emelet, a vécé, előszoba és az ebédlő. De ezek gyorsabbak lesznek, szerintem egy hét és kész minden.

Aztán jön a kert. Majd a pince. Remélem Stekl Laci tényleg jön segíteni.

És ha mindez megvan, lehet befelé menni, belülre, ott tenni rendeket.

Kaptam ma levelet az új Apple Mac Pro gépekről. Ezek a következőképpen néznek ki:
- Mac Pro One 2.8GHz Quad-Core Intel Xeon, 3GB RAM /1TB HD/ Radeon 5770 752.000 Ft
- Mac Pro Two 2.4GHz 8-Core Intel Xeon, 6GB RAM /1TB HD/ Radeon 5770 1.066.000 Ft
- Mac Pro Two 2.66GHz 12-Core Intel Xeon, 6GB RAM /1TB HD/ Radeon 5770 1.523.000 Ft

Nos, azon gondolkodom, hogy majd milyen kafa benchmark tesztek lesznek, hogy igazolják, miért kell váltani. Csak csöndben kérdezem, hogy a másfél millió forintos ár, ami igaz bruttó, vajon mennyiben indokolt, és mi az az amazing cutting edge, ami értelmessé teheti a beruházást rá. Főleg, hogy az új iPhone, az iPad, a nagyobbik iMac hát hogyismondjam, hagynak némi kívánnivalót maguk után. Mennyi lehet ezeknek a holmiknak a valós ára, ami nem tartalmazza az alma logó árát? És ugye ezt is Kínában gyártják?

Néhány éve nem járok ki a Szigetre. Egyrészt azért, mert azok, akiket meghallgatnék, vagy nem jönnek Magyarországra, vagy már nem zenélnek, vagyis a felhozatal nem az én ízlésemnek való. Másrészt azért, mert ha akad is egy-egy nap valaki, akit megnéznék, a tortúra és a jegyár elveszi a kedvem. PIL-re kimentem volna, hallom volt Nina Hagen is érdekelt volna, de nem ér nekem 12 ezer forintot egyik sem.
Ahogy olvasom, érdekes sztorik is vannak idén. Palotait lezsidózták, a VHK nem szólt, valami metálzenekar se, az In-Kal emberekről is vannak rémtörténetek. Mi lehet ez mögött?
A Sziget egy vállalkozás. Semmi érzelem, csak profit. Lehet ehhez akárhogy öltözni, viselkedni, de a valóság mint minden vállalkozásnál az, hogy a profit a fontos. Mivel néhány éve nem jártam kinn, így már az is meglepett, hogy a “kell egy hét együttlét”-ből 3-4 nap maradt. Persze, mínusz 1-es hakninap, nulladik nap, before and after… de a végeredményt ez nem változtatja meg. Ez a cég néhány más fesztivált is visz, botrány azokon is volt, és ahogy hallom, még az se mondható, hogy oké, kicsit savanyú, kicsit citrom, de legalább olcsó, mert a 12 ezres napijegy nem az.
Hogy ez a hangerő-kommantó dolog mi, és miért van, nem tudom. Ahogy olvasom, van valami kialkudott hangerő limit, amit valakik kértek, elvárnak, és amit a szervezők elfogadtak, és amit valami alvállalkozók betartatnak. Ami nekem fura, hogy akármi gond van, a Sziget szervezői, a kft tulajdonosai az alvállalkozókra mutogatnak, akár Palotai lekapcsolása a téma, akár a szar keverés, akár a biztonságiak önkénye. No de kérem, ki szerződött ezekkel az alvállalkozókkal, és azt, aki a jegyet megvette és nem azt kapta, amire befizetett, mennyiben kell érdekelje, hogy ki az alvállalkozó? Hisz a jegyvásárló nem az alvállalkozótól vette a jegyet, nem vele áll jogviszonyban, tehát minden ilyen hivatkozás eleve etetés.
Ha én szigetlakó lennék, ha én zenekar vagy fellépő lennék és gond lett volna valamivel, bizony nem tökölődnék a kamu nyilatkozatokkal, hanem a többi károsulttal összefogva keresném a jogorvoslatot. Ha én Sziget cég lennék, minden ebből eredő károm, kötelezettségeim árát az alvállalkozókon leverném, ha valóban ők hibáztak. És végül: kérdés, hogy valóban így és ezektől a szervezőktől kell Budapestnek, Sopronnak és a Balatonnak a fesztivál? Lehet, hogy az idő eljárt a Sziget és tsai felett?

Nem tudom, hogy ez egy speciális nyár és csak az időváltozás az oka, vagy valami újféle embertípus alakult ki, akivel rendre szembetalálom magam, de hogy valami nincs rendben, az biztos. Lehet hogy szimplán az én értékrendemben van a baj.
Én ha valamit kavalinek megígérek, igyekszem teljesíteni. Nem szeretek tartozni, (banknak se, embernek főleg), nem viselem jól, ha a szavahihetőségem van kockán. Ezért nem szokásom hazudni se, másrészt meg a memóriám pocsék, nem tudnám a történeteket fejben tartani jól.
Azért nincs pénzem, mert kölcsönadtam valakinek, aki maga akarja megszabni, mikor adja vissza. Nem zsebpénz méretű összeg. Ennek folyománya, hogy sok esetben szorulok szívességekre. És ezt én mind meg is becsülöm, sőt, ahogy régen is, amikor van pénzem, rendezem a ki nem mondott tartozásokat is. Így vagyok összerakva.
Nekem a kedd az kedd. A szerda az szerda. Ha pénteket mondok, akkor péntekre leszek kész, akkor pénteken találkozunk, ha este 6 akkor már inkább 3/4 6-kor ott leszek, minthogy késsek. És hiába. A dolog nem ragadós, ma az este hat az lehet hogy éjjel kettőre csúszik, a péntekből jövő hét hétfő lesz, abból péntek újra és ha az se sikerül, hát istenem, pénzt kellett keresni, a család is várt, a magyarázat mindig, minden esetben tökéletesen érthető és átérezhető.
A folyamat nem. Nem értem. A pénz a minden? A pénz ha van, az majd gyógyítja az adott szó elvesztését is? Pénzen lehet venni hitelt? Nem hiszem.
Azt is észrevettem, hogy a telefonok is javarészt egyirányúak. Én keresem, én visszahívom, én üzenek. De már nem kötelező ezt viszonozni. Ez lenne a válság?
Át kell gondolnom sok mindent. Az elmúlt években abban a hitben éltem, hogy az élet egy nagy forgó kerék, és bár ez azt is jelenti, hogy egyszer fenn, máskor lenn, de azt is, hogy a forgást segíteni kell. Azaz ha én adok, ha nem is attól, akinek adtam, de kapok vissza, ha kell, ha baj van. Hogy ha én nem fogom vasmarokkal zsugorin a pénzt, hanem ha képes vagyok adni, akkor is ha nekem sincs sok, akkor ez valahogy majd visszaforog és a kör helyreáll, minden rendben lesz. Ebben hittem.
Most ezt át kell gondoljam. Mert a hitem naívság, ha egyidőben túl sokfelé kell csalatkozzak. Lehet hogy drasztikusan másképp kell gondolni és tenni a dolgokat. De ha nekem az a szerep nem jó, akkor most mi legyen? Az emberek nem lecserélhetőek. Ha az ország ilyen, ha ez a trend és ez az irány, akkor van nekem itt még helyem? Ha nem tudok magamon változtatni, vagy a változtatás olyan mértékű szembenállással járna a saját értékrendemmel és világommal szembe, amit nem tudok vállalni, mert beledöglök, akkor hogy is lesz ez?
Nem tudom. Lehet hogy ez is kell, hogy edződjek. Lehet hogy van oka. Lehet hogy épít hosszú távon. Nem tudom, most csak azt érzem, hogy minden mindenki másnak addig fontos, amíg érdeke van benne, amíg pénze van belőle, amíg hírnevét öregbíti. Ha nem, akkor már nem fontos. És ez így nekem nem jó, mert a mostani tendencia az, hogy ha hagyom, szivatnak. Én meg azt nem jól tűröm. Csak a baj az, hogy nem egy-egy emberrel van ez a tapasztalat, hanem sokkal. Lehet, hogy magyarnak lenni valóban karmikus kihívás?

Ne ijedjen meg senki, nem fogom a teljes goldent pellengérre tűzni, csak a kultblogos-szórakozós verseny győzteslistája az, ami megint bizonyította, hogy mit ér a goldenblog. Az, hogy a kultblogot nem szavazzák be, mert etalon és nehogymár ugyanazok vigyék el a pálmát – miközben a kultblog.hu tudtommal nem nyert még soha… hát, hogyismondjam, gratulálok a zsűrinek. Hogy ezt a HVG kultúra rovatvezető asszonya követi el, az külön ciki.
És akkor a nyertesek: nem adok linket, csak a könyvesblognak, mert ő az egyetlen szerintem, ami minőséget képvisel. Két nem túl erős képregény, egy mulatós, de minek, egy-két nyelvészkedős holmi, nem jegyeztem meg, pedig megnéztem őket. De hogy egy aláírásgyűjtő blog miért van a 10 között, azt valaki majd magyarázza már el, kicsi esélyét látom, hogy minden aláírás saját gyűjtés legyen, de még ha igen, akkor sem valami nagy teljesítmény ez. A végére pedig annyit csak: illene legalább 2-3 naponta frissülnie egy nyertesközeli, első 10-es blognak.