Azt hiszem, hogy nem fogom ezt az évet siratni, hogy vége. nagyon nem. elején autótörés, aztán vizsgadrukk nemsaját jogon, aztán idétlen nyár, pincebeázás, majd lassú ősz, macskahalál, és az utolsó másfél hónap valami eszelős pörgés, szervezés – szinte már tényleg úgy, hogy a belem lóg. nem nyafognék, de… és az is biztos, hogy iszonyat randa [...]

Ha igaz, amit a mai népszabi ír, tehát ha igaz, hogy kerényi színházigazgató imre forradalomra buzdít és a párizs környéki autógyújtogatásokat mint döntő jel, aposztrofálja – tehát mintegy felhívja keringőre a mélymagyar kollégáit – akkor (és csak akkor) nagyon remélem, hogy akad valaki, aki kideríti, milyen autója van ennek a kedves pógkörösnek, és az hol [...]

Pilinszky János
A mélypont ünnepélye
Az ólak véres melegében
ki mer olvasni?
És ki mer
a lemenő nap szálkamezejében,
az ég dagálya és
a föld apálya idején
útrakelni, akárhová?
Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindíg akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörü arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?
Ki tud
nyugodt szívvel belesimúlni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli?

Hát igen. vannak szélsőségek. a középpontot megtalálni elég nehéz. négy elég jól megkülönböztethető irányt ismerek magamban. a gyűjtögetőt, az egyszerűsítőt, az újítót és a visszatekintőt. mindegyik egyszerűen leírható. most kettő kombinációja van soron. ritka ez. és érdekes, hogy a környezeti hatások is erre mutatnak. egyszerűsítés és visszatekintés.
És még valamit fontosnak tartok elmondani. Zetor Leila az [...]